Nyitóoldal | Akadálymentes változat Magyar | English | Deutsch
Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Múzeumunk
Gyűjteményünk
Adattár
Állandó kiállitások
Időszaki kiállitások
Események
Múzeumpedagógia
Könyvtár
Georgikon Majormúzeum

Információk
Információk
Szolgáltatások
Sajtószoba
Vendégkönyv
Partnereink
Archivum

Képgalériák
Múzeumi értesitő
Gyereksarok
   

Wellmann Imre

Száz éve született Wellmann Imre (Budapest, 1909. március 22.–Budapest, 1994. augusztus 5.) a kora újkori földesúri gazdálkodás, faluszervezet, a 18. századi mezőgazdaság és paraszti társadalom kimagasló kutatója.

Wellmann Imre 1930-ban a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán végzett mezőgazdászként, majd 1933-ban a bölcsészkaron szerzett doktori oklevelet. 1932-1933-ban az Akademisches Austauschdienst ösztöndíjával a lipcsei egyetemen tanult. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1evelező: 1945. május 30., tanácskozó: 1949. október 31., 1evelező tagsága visszaállítva: 1989. május 9., rendes tag: 1990. május 21.), a történelemtudomány doktora (1982).

WELLMANN Imre - galéria
Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre!

Pályáját a Мagyar Nemzeti Múzeumban gyakornokként kezdte 1933-ban. 1934-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, ahol 1936-tól fizetéses gyakornok, 1937-től levéltári segédőr, 1940-től I. osztályú segédőr, 1942-től allevéltárnok, 1950-tő1 csoportvezető, 1951-ben a feudális kori osztály vezetője lett. 1934-től a budapesti egyetem bölcsészkarán, az újkori egyetemes történeti intézetben proszemináriumot vezetett, 1942-től pedig a magyar mezőgazdaságtörténet magántanára volt. 1951 és 1957 között a Fővárosi Levéltár igazgatója. Az 1956-os októberi forradalom idején megválasztották a Levéltárosok Országos Forradalmi Bizottsága elnökének, ezért 1957-ben igazgatói tisztségéből leváltották, és a Pest megyei Levéltárban lett főlevéltáros. 1962-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetőjeként, egyúttal az MTA Agrártörténeti Kutatócsoportjának vezetőjeként dolgozott. 1965-től 1980-ig látta el a múzeum főigazgató-helyettesi tisztét.

A budapesti egyetemen Domanovszky Sándor tanítványa volt. Fiatalon a gödöllői Grassalkovich-uradalomról írt monográfiát. A Domanovszky Emlékkönyvben (1937) a magyar agrártörténetírás előtt álló feladatokról értekezett. Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal együtt 1938 és 1943 között a Századok szerkesztője volt.

Főbb művei: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre (Вp., 1933); A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete. (1505-1805). Összeáll. Dóczy Jenővel, Bakács Istvánnal (Bp., 1934); Mezőgazdaság-történetünk új útjai (Domanovszky Sándor Emlékkönyv. Вp., 1937); Barokk és felvilágosodás (Magyar Művelődéstörténet, IV.). Többekkel. Szerk. (Bp., 1941; reprint kiad. Szekszárd, 1991, 1993); Rendi állás és hivatali rang XVIII. századeleji kormányhatóságokban (Levéltári Közlemények, 1940-1941); Parasztnépünk múltjának feltárása (Hitel, 1944); Parasztmozgalmak a 18. században. Hadrovics Lászlóval (Bp., 1951); Tessedik Sámuel (Bp., 1954); Agrártörténelmünk módszereinek kérdéseiről (Agrártörténeti Szemle, 1962); A termelőerők fejlődése az ipari forradalom korában. Endrei Walterrel (Bp., 1964); A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásainak tükrében (Bp., 1967); A magyar mezőgazdaság a XVIII. században (Bp., 1979); Magyarország története 1686-1790. Többekkel. I-II. (Bp., 1989).

Róla szóló irodalom: Németh Ferenc: Történelem - paraszti forrásból. Beszélgetés Wellmann Imre akadémikussal (Élet és Tudomány, 1979); Glatz Ferenc: Wellmann Imre (História, 1994); Bélaу Vilmos: Wellmann Imre (Levéltári Közlemények, 1995); Gunst Péter: Wellmann Imre (Századok, 1995).

Magyar Mezőgazdasági Múzeum

 Földművelésügyi Minisztérium