Mokry Sámuel (1832–1909)

Mokry Sámuel, az első hazai búzanemesítő 1864-ben a Békés megyei Gerendáson a helyi tájfajták kiválogatásával elsőként nemesített aszálynak ellenálló, nagyobb kalászú és szemű búzát.

Száz éve halt meg Mokry Sámuel, az első hazai búzanemesítő. 1864-ben a Békés megyei Gerendáson a helyi tájfajták kiválogatásával elsőként nemesített aszálynak ellenálló, nagyobb kalászú és szemű búzát.

1832. május 8-án született, a Bács megyei Monostorszegen. Az algimnázium négy osztályát Újverbászon (Bács-Bodrog vm., ma: Novi Vrbas-Jugoszlávia) végezte, majd a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait. A halléi egyetem teológiai karán 1854-ben szerzett diplomát.

Először Mikolay István mellett Orosházán lett segédlelkész, majd 1857-ben az akkor létrehozott békéscsabai algimnáziumban kapott tanári, később igazgatói állást. 1858-ban feleségül vette Mikolay Juliannát.

Egyre súlyosbodó szembaja miatt teológiai pályáját feladva, 1864-ben gazdálkodásba fogott gerendási birtokán. Az eredményesség érdekében alaposan tájékozódott a gazdálkodással kapcsolatos szakirodalomból, ezen kívül minden újdonságra felfigyelt, és nyitott volt. Még gazdálkodása első évében belépett a Békésmegyei Gazdasági Egyletbe, s annak hamarosan szellemi irányítója lett. Célja volt, hogy a gazdaság minden ágát előmozdítsa a megyében.

1863-ban és 1864-ben pusztító aszálytól szenvedett Magyarország. Békés megyében a károk különösen súlyosak voltak. Ez is közrejátszott abban, hogy Mokry Sámuel figyelme a növénynemesítésre terelődjön, s megkezdje ez irányú munkásságát. Eleinte árpa, rozs, és kukorica nemesítésével is foglalkozott, de ezt hamarosan abbahagyta, s megállapodott a búzanemesítésnél.

1864-ben indította el tevékenységét, melynek céljául tűzte ki a szárazságnak jobban ellenálló, jól bokrosodó, nagyobb kalászt hozó búza létrehozását. Kísérleteinek később az 1873-as, búzát sújtó rozsdabetegség is lendületet adott. Vallotta, hogy a nemesítés célja a természet által garantált lehetőségek minél teljesebb mértékben történő előhívása. Ennek érdekében „nemes válfajokat" kell előállítani. Módszerével a leghosszabb kalászok legfejlettebb szemeit vetette el, olyan térállásban, hogy a gabona ideális fény-és talajviszonyok, tápanyagellátás mellett a lehető legnagyobb termést adja. Tanulmányozta az angol Hallett kísérleti módszereit is, de annak egyedszelekciós eljárása helyett a maga által kikísérletezett tömegkiválogatási módszert alkalmazta.

Az első évben a kiválogatott, legszebb szemeket jól előkészített, trágyázott anyaparcellába vetette, ritka sorokba. A második év nyarán ismét kiválogatta a legdúsabb kalászokat, s ezek magvait használta vetőmagnak. Így keletkezett az „elit" vetőmag. A többi magot sűrű sorokban vetette el, szántóföldi szaporítás céljára. Eredményeiről törzskönyvszerűen feljegyzett adatokat vezetett, rendszeres tenyészkiválasztását utódbírálattal is egybekötötte. Vetőmagja nagy keletnek örvendett a gazdák közt. Néhol a múlt század fordulója táján is lehetett Mokry-féle búzát találni.

Először a Gazdasági Lapokban közölte eredményeit, majd önálló köteteket is írt. 1875-ben, Gyulán jelent meg „Búzanemesítés" című munkája, amely egyben az első magyar búzanemesítési szakkönyv is. Az általa bevezetett szakkifejezések közül a nemesítési munkákban ma is használatos a „törzskísérlet", az „összehasonlító kísérlet" és a „kiindulási anyag" fogalma.
A századforduló táján Budapestre költözött, s ott is halt meg, 1909. június 10-én. Bár törekvései - két nemesítő telep fölállítására, valamint egy Békéscsabán létesítendő egyetemre - meghiúsultak, a nemesítés terén elért eredményei alapján a szakmában méltán őrizzük emlékét, és hirdetjük úttörő tevékenységének fontosságát.

Főbb munkái:
Beszélgetések a búzatúltermelés káros volta felett. Gyula, 1871
Búzanemesítés, Gyula, 1875
A mezőhegyesi szemle 1874-ben (A Békésmegyei Gazdasági Egylet 1874. évi értesítője). Gyula, 1875

Összeállította:
Nagy Ágota

Felhasznált irodalom:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914
Fülöp Éva Mária: Mokry Sámuel. In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok, Budapest, 1988 Szerk.: Für Lajos-Pintér János