Gróf Széchenyi István (1791-1860)

Halálának 150. évfordulója alkalmából a "legnagyobb magyarra" emlékezünk.

1791-ben Bécsben született. Az ifjú Széchenyi 1809-től részt vett a napóleoni háborúban, majd különböző külföldi (tanulmány)utakat tett. Meghatározó élménye volt az 1822. évi, Wesselényi Miklós báró társaságában eltöltött angliai utazása. Magyarország elmaradottságára döbbent rá, miközben a felemelkedés útjait is éppen ott láthatta.

A haza felvirágoztatása érdekében Széchenyi bekapcsolódott a közéletbe, s igazi reformerként elsőként alkotott meg egy teljes, a magyarországi viszonyokra alkalmazott reformprogramot.

1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia alapítása, majd a közlekedés (a Lánchíd építésének kezdeményezése), a kereskedelem ügyének fellendítése már munkája gyakorlati eredményeit jelzi.

1830-ban Állattenyésztői Társaságot hozott létre azért, hogy elősegítsék a lovak, juhok és egyéb háziállatok tenyésztését. A társaság - első elnöke Széchenyi volt - országos egyesületté fejlődött, és figyelmét a növénytermesztés, a szakoktatás felé is fordította. Így jött létre 1835. június 8-án a Magyar Gazdasági Egyesület.

A vízügyi munkálatok révén 1879-ig mintegy 2,5 millió kh vált alkalmassá szántóföldi művelésre. A legelők feltörése, a vízszabályozások és lecsapolások segítségével szerzett területek bekapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe, és az Alföldet gabonát termő vidékké változtatták.

A gazdasági és politikai változtatásokat Széchenyi az Ausztriával való viszony megrontása nélkül képzelte el. 1848 áprilisában a Batthyány-kormányban még elvállalta a közmunka- és közlekedésügyi miniszterséget, de amikor szeptemberben az uralkodóval való összeütközés elkerülhetetlenné vált, Széchenyi összeomlott. 1860 húsvétján a „legnagyobb magyar" (1840-ben Kossuth nevezte így) önmaga vetett véget életének.